Ha azt hisszük, hogy a rabszolgaság ideje lejárt, nagyot tévedünk. A méhek világában még mindig tart.

A világ legszorgalmasabb munkásai, a méhek ugyanis egy kilogramm méz előállításához 50-60 ezerszer repülnek ki a kaptárból, hogy teleszívják gyomrukat virágnektárral. Fél kilogramm méz előállításához annyit kell repülniük, hogy ezalatt hatszor körberepülnék a Földet, mindeközben 3-5 millió virágra kell rászállniuk. Teszik ezt elsősorban saját jól szervezett társadalmukért, másodsorban az emberek kedvéért.

Akárcsak egy valódi államban, a méhek társadalmában is mindenkinek megvan a maga szerepe. Az állam élén a méhkirálynő, vagyis az anya áll. A fiatal anya kelése után néhány napos korában tájoló repülést, majd több nászrepülést végez. A párzás a levegőben történik, sokszor több kilométerre a méhcsaládtól, egy ún. heregyülekező helyen. A nászrepülésre általában 11 és 17 óra között, derült, szélcsendes napon kerül sor. A nász a herék számára végzetes, mert nemző szervük a párzást követően kiszakad. A méhanya a hímivarsejteket egy zacskóban, az ún. magtarisznyában gyűjti. Amennyiben a méhanya megfelelő számban párzott herékkel, egy életre elegendő hímivarsejttel rendelkezik, és kb. 5 évig rakhat petéket. Ha a párzás valamilyen okból nem volt sikeres, az anya herét szülővé válik, ami annyit jelent, hogy megtermékenyítetlen petéket rak le, amelyekből herék fejlődnek ki. Az ilyen méhanyát a méhész vagy a méhek maguk egyszerűen lecserélik. Egy jó méhanya a tavaszi hónapokban 700-1500 petét rak le naponta, ezekből 21 nap múlva kelnek ki az utódok. A méhkirálynő színe és alakzata is más. Az anya peterakáson kívüli feladata még az, hogy feromont, azaz illatanyagot bocsásson ki magából, amit a család érez, és minden tagja ilyen illatú. A kaptárnak is ilyen illata van, ezért nem fordul az elő, hogy egy másikba térnének vissza.

Egy családot kb. 60 ezer dolgozó, és kb. 1000 úgynevezett here alkot. A herék feladata kizárólag az anyaméh megtermékenyítése. A dolgozó méhek nyári időszakban mindössze 40 napot élnek, és ebből 20 napot csak a kaptárban dolgoznak. A fiatal méhek etetik az utódokat, emellett az ő feladatuk a takarítás is. A kicsit idősebbek már viaszt is építenek. A gyűjtőméhek feladata, hogy összegyűjtsék az összetett cukrokat tartalmazó nektárt, amelyet majd saját testükben bontanak le egyszerű gyümölcs- és szőlőcukrokká.

A nektárforrás felderítése, a kutatóméhek feladata, ők igazi matematikusnak számítanak, mivel miközben kb. 40 km/h sebességgel képesek repülni, eközben agyukban rögzítik a tereptárgyak elhelyezkedését a kaptárhoz képest. Ha gazdag méhlegelőre bukkan, megtölti mézhólyagját vagy megrakja kosaracskáit, és visszatér a családhoz. A távolság függvényében körtáncot jár. A méhek csápjukkal megérintik a táncos felderítőt, hogy szagot fogjanak és megtudják, milyen virágfajta után kell kutatni. Ha a legelő meglehetősen messze van a méhlakástól, és talán csak egyetlenegy virágzó fából vagy kisebb virágcsoportból áll, a méhek könnyen eltévednek, ha nem kapnak pontos útmutatást. Ilyen esetben a felderítő méh nem körbe-körbe kering, hanem egyenes vonalban mászik, és potrohát riszálja. Az alig néhány centiméter hosszú egyenes vonal végén balra fordul, és ívben visszatér a kiinduló ponthoz. Utána újra elindul ugyanazon az egyenes úton, jobbra kanyarodik, majd újra visszamegy. Ezt többször megismétli, és egész idő alatt riszálja a potrohát. Az egyenes vonal a Nap állásának szögét veszi figyelembe, melyhez viszonyítva található a méhlegelő. A riszálás mennyisége jelzi a méhlegelő távolságát. Ha sokszor járja a táncot, azzal a méhlegelő jó minőségére lehet következtetni.

A méhek legnagyobb ajándéka a méz. Ezt magas cukortartalmú nektárból készítik, melyet mézgyomrukban tárolnak. Ehhez hozzáadják saját garatváladékukat, majd a különleges elegyet egyenletesen elterítik a hatszögletű viaszsejtekben. A mézet éjszaka, szárnyaik lebegtetésével sűrítik be. Ez az ún. ventilláció. Persze a méhek a mézen kívül más hasznos anyagokat is előállítanak, pl. a propoliszt, ami az emberek számára természetes antibiotikum.

A méz a természet különleges ajándéka. Színe, illata és aromája attól függ, hogy milyen növényről gyűjtötték a méz alapanyagát. Őskori barlangrajzok tanúsága szerint a méhek és a méz már több évezrede megjelentek az ember életében. A mézet ma is szívesen fogyasztják számtalan jótékony hatása miatt. A méz táplálja a szívet, növeli az izmok teherbíró képességét, kiváló erősítőszere a sportolóknak, az idős embereknek, a fáradt szervezetnek. Jó hatással van a gyerekek fejlődésére, ajánlják a szoptató anyukáknak is. A gyomorbántalmakra is javasolják, különösen székrekedésre. Nyugtatóan hat az egész testre. Azonban nem szabad túlzásba vinni, mert a testsúlyt is növeli. A mézet kozmetikai termékek, pakolások készítéséhez is használják.

A méz az egyik legjobb érv amellett, hogy nem csupán egészséges, de akár gyógyhatású is lehet az, ami finom. Több mint kedves gesztus a természet – és persze a méhek – részéről.