Napjaink egyik divathulláma a "parazitairtás". A világhálón egyes gyakran látogatott weboldalak reklámjai sokszor gusztustalan, emberekben élő kukacokkal rémítgetik az oldalon böngészőket. Parazitákról szóló sorozatunk célja néhány népszerű tévedést eloszlatni, és kevéssé ismert információkat közzétenni.

A parazitóirtó szerek vásárlására ösztönző képek, amelyeken az emberi testben lakó vagy éppen onnan kimászó undormányok láthatók, pusztán a fantázia termékei lennének? Természetesen nem. A divathullám egy nagyon is való veszélyen, vagy jelenségen alapul. Az is tény, hogy a reklámozott féreg- és parazitóirtó szerek - amelyeknek az árát nem a minimálbéren élők pénztárjához igazították - sok embernek segítettek kellemetlen testi tüneteik megszüntetésével vagy enyhítésével.

Mi hát akkor az igazság, mit érdemes elhinni és mit nem? Valóban veszélyeztetik az egészségünket a paraziták, és a különböző testi tünetek mögött ők lapulnak?

Aki egy mondatos választ szeretne kapni az csalódni fog. A csodaszerek értékesítői ugyanis a legtöbb gyakori problémát felsorolják, hogy minél többen magukra ismerjenek és vásárolják meg a gyakran borsos árú termékekeket. Ahol a pénz beszél, ott hallgatnak a tények.  

Az egészségre veszélyes paraziták és típusaik

A paraziták 2 nagy csoportra oszthatóak: egysejtű és többsejtű oragnizmusokra. 

Az egysejtűekhez soroljuk a baktériumokat, egyes gombákat, protozoákat, (ent)amőbákat.

A többsejtűeknél általában a belső parazitákra szoktak gondolni, de (külső) parazitának számít a bolha, kullancs, atka, tetű és sok más élőlény is. Bár egy fejbőrbe ágyazódott kullancs is tartós parazitának minősül ha nem veszik időben észre, az ún. parazita irtás elsősorban az emberi testben, a bőrünk határolta területen belüli élősködők kiűzésére irányul.

Az ijesztgetés tárgyát elsősorban a ronda kinézetű, elsősorban a belekben élősködő férgek (orsóféreg, galandféreg, horogféreg, fonálféreg, gombféreg) képezik. Van azonban több más terület, ahol nagyobb méretű élősködök tartósan lakozhatnak egy emberben. A vérmétely pl. a vérben, a májmétely a májban érzi jól magát. A peték gyakran a széklettel vagy a vizelettel (pl. a vérmételynél) ürülnek, és képesek új gazdaszervezeteket megfertőzni. A bélférgek előfordulása a parazita fertőzöttek össz számához viszonyítva viszonylag alacsony. 

Pontos statisztikák a lakosság parazita fertőzöttségének a mértékéről sehol nem készülnek. Egyes - főleg fejlettebb - országokban vannak lokális, néhány száz vagy ezer embert érintő kísérleti vizsgálat sorozatok, amelyek elsősorban a az egysejtű paraziták fertőzését képesek jelezni, a vérben kimutatható antitestek jelenlétéből. Az antitest jelenléte nem jelent feltétlenül fertőzöttséget, ugyanis az antitestek jelen vannak a már gyógyult, de a fertőzésen átesett alanyok vérszérumában is.

Hivatalosnak semmiképpen nem tekinthető adatok szerint a fejlett országokban a lakosság 2-40%-át érinti a parazitafertőzés, hygiénia, élőhely, anyagiak, vagy a víz és kommunális ellátó rendszerek rendelkezésre állásától függően. Lehet olvasni országszintű becslésekről is, amelyek ugyan soha nem megalapozottak, mert ilyen vizsgálatok nem készülnek, mégis elgondolkodtató hogy egyes szakemberek szerint a probléma akár a lakosság 30%-át is érintheti az USA-ban.