A szója a nyugati táplálkozás egyik időzített bombája, ugyanis az élelmiszeripar oly mértékben támaszkodik rá, és oly mértékben része rejtett módon táplálékainknak, hogy a kiiktatásában reménykedni sem lehet, ugyanakkor sok veszélyt hordoz magában.

Az élelmiszeripar hatalmas összegeket költ arra, hogy a szóját a "veszélyes hús" egészséges alternatívájaként propagálja és a "természetes táplálkozás" hívei, a vegetáriánusok és bioboltok naiv bizalommal eltelt vásárlói az elsődleges áldozatai ennek a propagandának.

Az élelmiszeripar fokozatosan ébredt rá a szójafehérjében és olajban rejlő profitra, s az ötvenes évektől kezdett igazán fellendülni a szójaipar. A ma forgalomban lévő szójafehérje mindennek, csak természetesnek nem tekinthető. Hogy egyáltalán emészthető legyen, magas hőfokon, nagy nyomáson, különféle kémiai oldószerekkel, lúggal és savakkal kezelik, mire "húsmentes fehérje" lesz belőle. A kérdés az, mi marad vissza az így kapott termékben a szója eredeti káros anyagaiból, és mi kerül bele a sok vegyi kezelés során.

Más babfélék is, de a szója különösen sok proteáz gátlót tartalmaz. A proteáz enzimek felelősek a fehérjeemésztésért, a szója tehát fehérjeemésztést gátló anyagokat tartalmaz. A gyártás során alkalmazott hőkezelés ennek egy részét semlegesíti, azonban még így is a szójakivonatban az eredeti mennyiség 10%-a megmarad. Az emberek eltérő mértékben érzékenyek a fehérjeemésztést gátló anyagokra. A csökkent hatékonyságú fehérjeemésztést a szervezet a fehérjebontó enzimek túltermeléssel kompenzálja, ami rendszeres szójafogyasztás esetén a hasnyálmirigy túlműködését és megnövekedését eredményezi. Minden, ami fölösleges sejtburjánzást okoz, rákhoz vezethet.

A szójával az egyik legnagyobb probléma az, hogy rejtett formában egyre több ételben szerepel dúsító, sűrítő adalékanyagként. Ha a termékismertetőn egyáltalán feltüntetik, akkor is növényi fehérje kivonat, lecitin, növényi olaj, természetes ízanyag és hasonló ártatlan megfogalmazásokban adják a fogyasztó tudtára.

Mi az oka annak, hogy úgy tekintünk a szójára, mint tiltólistás élelmiszerre? Azért, mert a szója-izoflavonok hasonló szerkezettel rendelkeznek, mint a női nemi hormon, az ösztrogén.  A hiedelem a mai napig tartja magát, mely szerint azok a férfiak, akik szóját fogyasztanak, magasabb ösztrogénszinttel fognak rendelkezni, ezzel párhuzamosan pedig a tesztoszteronszintjük romlik.

A szójában található ösztrogénszerű anyagokat ugyancsak feldicséri a szója és egészségipar, és rendszeresen idézik, hogy a keleti országokban, ahol szóját fogyasztanak, alacsonyabb a mellrák halálozás. Ilyenkor azonban mindig elfelejtik megemlíteni, hogy keleten jóval gyakoribb a nyelőcső, a gyomor-, a hasnyálmirigy, a máj- és a pajzsmirigyrák, és ami használna a nőknek, mert ösztrogénszerű, az ugyanezen oknál fogva nyilvánvalóan ártalmas a férfiaknak.

Mivel idősödő férfiakban a prosztatarák kialakulásában jelentős szerepe van a tesztoszteron/ösztrogén arány ösztrogén irányába való eltolódásának, a szója fogyasztása egyes kutatások növelheti a prosztatarák kialakulásának kockázatát. Japánban ennek megfelelően igen gyakori a prosztatarák.

A szója ösztrogén hatása egyfajta félelmet okoz, hogy a szója fogyasztása a férfiak esetében csökkentheti a tesztoszteron szintjét, viszont a klinikai vizsgálatok ezeket az aggodalmakat nem támasztják alá. Legfeljebb két hír létezik a férfiakról, akik nőies változásokat tapasztaltak a saját testükön (közülük az egyik az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedett) nagy mennyiségű szója fogyasztása után.