Miért nem hízlal feltétlenül a zsír, és miért hízlal általában a csoki? 

A zsíroktól nagyon szeretnek félni az emberek, hiszen a zsír az, ami hizlal. Ezt egyrészt onnan lehet tudni, hogy a reklámokban mondják, hogy a zsír nem jó, másrészt meg onnan, hogy ami a csípőn és combon tél végére masszív narancsbőr formájában megjelenik, az is finom, puha, remegős zsír. Tehát akkor nyilván abból a zsírból lesz, amit megeszünk.

Napjainkban fedezik fel ezt az elsőrendű antioxidánst, amely egyre nagyobb népszerűséget ér el a szívbetegségek és a rák megelőzésében és gyógyításában.

Ez tévedés!

 A zsírnak valóban megvan az a tulajdonsága, hogy a másik két makronutrienshez képest iszonyatosan sok energiát tartalmaz (egész pontosan grammonként 9 kCalt, szemben a CH 4, és a fehérje szintén 4 kalóriájával, ráadásul az utóbbi időben egyre többen sürgetik a számok felülvizsgálatát, főleg a protein esetében), tehát ha sok zsírt fogyasztunk, akkor nagyon könnyen érjük el a pozitív kalóriamérleget, aminek hízás lesz a vége. Csakhogy a zsír önmagában nem hizlal!

A telített zsírsavaknak ugyan megvan az a rossz tulajdonságuk, hogy csökkentik a sejtek inzulinérzékenységét, és így közvetve hozzájárulhatnak a szénhidrátokból nyert energia zsírban raktározásához, de ennyi. Hogy a zsír mennyire nem alkalmas önmagában a hízásra, talán jól mutatja, hogy míg magas zsírbevitelen alapuló diéták léteznek és kifejezetten hatékonyak (ezek az ún. ciklikus ketogén diéták), addig magas szénhidrát alapú diéták nincsenek. Fajtái: megkülönböztetünk telített és telítetlen zsírokat. 

A könnyebb megkülönböztethetőség kedvéért azt szokták mondani, hogy ami szobahőmérsékleten folyékony, az általában telítetlen, míg a szobahőmérsékleten szilárd zsírok a telítettek. Kivételek persze vannak, a kacsazsír például telített zsírsavakkal van tele, hiába válik szép folyóssá, ha nem hűtőben tartjuk. A telítetlen zsírok fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Az olíva-, hal- vagy lenmagolaj megfelelő mennyiségben szív és érrendszeri betegségek megelőzéséhez járul hozzá, több vitamin (A, D, E, K) zsírban oldódik, a bőr és a haj egészségéhez is nélkülözhetetlen. Ez tehát a három makronutriens, amelyekből tulajdonképpen minden ételünk összetevődik. Nagyon nem mindegy, hogy milyen arányban tartalmazzák az ételeink őket, és az sem, hogy mit, mivel fogyasztunk.